Dacom GF7 TWS fülhallgató teszt – Afrikai nagysámán

3

A vezeték nélküli eszközök reneszánszukat élik, egyre több kiegészítőnk kommunikál Bluetooth vagy más szabvány mentén. A legtöbben ugyanis nem szeretünk szüntelen küzdelmet folytatni a fölöslegesen hosszú zsinórokkal, és ilyenekkel a Dacom TWS nem is rendelkezik. Helyette megpróbálja ötvözni a headsetek, és a remek minőségű fülhallgatók minden tulajdonságát, ráadásul egy trendi dokkoló is jár hozzá, ami nemcsak kellemes kinézetével, de praktikusságával is megörvendezteti használóját. A divatos mobilos kiegészítő a tudásához képest jutányos áron, nettó 17.100 forintért érhető el.

Kicsomagolás

Akkora a doboza, hogy minimum egy hangfal szett előbukkanását vártam, mikor kinyitottam, ehhez képest egy pár, lényegesen kisebb fülessel gazdagodunk. A tapogatási próba során állapítottam meg, hogy a különböző minőségszinteket már a kínaiak is igen finoman tudják cizellálni. A terméket bemutató kép kapott egy finom mattított gumírozást, ami elsőre fel sem tűnik, ám tapintásra igen kellemes, és nagyon szépen illeszkedik a csomagolás kinézetébe is. Élvezettel forgattam a csomagolást, az AKG füleseknél szokták ilyen precizitással megtervezni a külcsínt, ám a Dacom esetében azért érződik az Apple erőteljes behatása is.

Sajnos ez a fajta kinézetmásolás már nem annyira szerencsés egy vezeték nélküli fülhallgató esetében. A fényes, márvány fehér felület ugyanis iszonyatosan látványossá, és egyben figyelemfelkeltővé is teszi, emiatt a járókelők tekintetének folyamatos kereszttüzében érezhetjük magunkat. Ezt egy nagyvárosban – ahol megszokott, hogy mindenki valamilyen fura kütyüvel mászkál – érdekesnek találják majd, vidéken viszont a menőzés fogalmával fogják társítani.

Csináltam magamról egy selfiet – amit a jó ízlésű emberek miatt nem osztanék meg -, amin úgy nézek ki, mint egy afrikai sámán, aki igen szoros kapcsolatot ápol a szellemvilággal, ezért mindenféle totemmel aggatja tele magát. Ha a Dacom terméke fele ekkora lenne, valószínűleg nem zavarna, de így elég nehéz beleilleszteni a mindennapi kinézetünkbe. Lehet, hogy férfiként csak a színe zavart, de sajnos csak fehérben létezik, ezen a téren nem variálhatunk.

A fülespár elképesztően minőségi hatást kelt, ahogy a diszkréten igényes ízlésvilággal megalkotott töltő is, amibe bele kell állítanunk a GF7-et, majd egy micro USB kábel segítségével ráadni a delejt, és már töltődik is. Az átlátszó fedelű tartó nagyon jól belesimul a háttérbe, a működését pici piros és kék LED-ekkel jelzi, utóbbi a maximális töltöttséget jelöli. Kinézetre egyébként az Apple AirPods-ra hasonlít, de azért a hasonlóság nem olyan markáns, hogy már zavaró lenne.

A vásárlónak jár még egy adag elmaradhatatlan „füldugó”, egy a céget dicsőítő papiros és egy leírás, de ezek is olyan igényesen vannak csomagolva, hogy az ember sokkal magasabb vételárat feltételezne, mint a valóságban.

Tesztüzem

Mivel ez egy vezeték nélküli füles, az első lépésnek a párosításnak kell lennie, amit a szárak tetején található gomb hosszanti nyomásával tehetünk meg. Érdekes módon a Bluetooth eszközöket listázó menüben egy tételként jelenik meg a GF7, ám külön-külön kell őket párosítanunk, de ez arra is lehetőséget ad, hogy csak az egyiket viseljük. Ez akkor lehet jó, ha headsetként akarjuk használni, ilyenkor érdemes a jobb oldali „master” részt használni.

Eleinte nem jöttem rá az összes funkcióra, pedig nagyon sok mindenre használható a két gomb a GF7 tetején. Ha ezt megfejelem azzal, hogy két különböző állapotra – dokkoltra és nem dokkoltra – is szét lehet bontani a lehetőségeket, akkor szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy mennyi variáció jön ki. Elcsépelt közhely, hogy olvassuk el az angol leírást, de ebben az esetben ez tényleg igaz, ezért írtam például át ennek a cikknek a felét, kétszer.

Sajnos a fülhallgató szárait össze lehet keverni, mert a formai kialakításuk nem eltérő, tehát figyeljünk arra, hogy melyik hova kerül. A bal oldali gomb rövid megnyomására lejátssza az utoljára hallgatott számot, újabb nyomásra pedig leállítja azt. Bejövő hívás esetén ugyanígy tudjuk felvenni és letenni a hívásokat. A hosszanti nyomva tartás a hangalapú keresést, míg a gyors dupla kattintás az utolsó telefonszám újratárcsázását teszi lehetővé. A legjobbat viszont még nem mondtam, a GF7 ugyanis rendelkezik beépített EQ-val, vagyis hangszínszabályzóval. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyjából 5 különböző előredefiniált profilból válogathatunk.A legjobb pedig az, hogy ha dokkolóra tesszük a GF7-et, akkor hosszú nyomással váltogathatunk a nyelvek között, én gyorsan át is tettem angolra. Ilyenkor egy kellemes női hang bemondja a különböző állapotokat, merül az akkumulátor, párosítottuk a telefonhoz és így tovább. A tárolóban található egy 400 mAh kapacitású akkumulátor is, ami automatikusan tölteni kezdi a fülhallgató szárakat, amit így 1-2 óra múlva újra használatba vehetünk.

Ami a hangminőséget illeti, vegyes érzéseim vannak. A véleményemet persze az előzetes tapasztalatok nagyban torzítják, különösen azóta, hogy hallottam a zseniális Xiaomi In-Ear Headphone Pro-t, ami mellett minden gyengének tűnik. A basszust nagyon eltalálták, tulajdonképpen a hangkép egészéből ki lehet emelni és külön kezelni, mert annyival jobban szól, mint a többi tartomány. A színpad iszonyatosan széles, nagyon tiszta a mély, mintha egy színházteremben hallgatnánk a muzsikát.

A magas és a középtartomány egy picit összemosódik, ezért van egy fajta „kenődős” érzése a zenének, legalábbis egyes EQ beállítások esetében. Az énekhangok viszont szintén nagyon tisztán szólnak, nincs cicergés és nyivákolás sem, kellően részletgazdagnak érződik, és jól elkülönül a többi tartománytól.

Közép tartomány nem szól olyan jól, mintha egy fakanállal csapkodnánk egy pocsolyát, az ember látja lelki szemei előtt a loccsanó vízcseppeket. Igyekeztem különböző műfajok között váltogatni, nehogy a stílus verje agyon az élményt. Azt ki merem jelenteni, hogy a hang karakterisztika leggyengébb eleme az 500 Hertz-1 Kilohertz közötti tartomány, de ezen is javíthatunk a nekünk tetsző profillal, innentől kezdve pedig nem mondhatom azt, hogy gyengén szól, csak a basszus és a magas lett nagyon jó.

A fentiek megtapasztalásához a hallójárat és a hangkeltő eszköz között el kell találnunk az ideális távolságot, ami sajnos alapból nincs meg. Ha a fülest a kétharmadánál nyomta, akkor tökéletesen szólt, de ha már feljebb, akkor tompultak a hangok. Ha viszont egyáltalán nem értem hozzá, minden nagyon távolinak tűnt, mintha egy erdő közepén „hegedálnának” a zenészek. Az viszont, hogy mozgás közben a fülünkön tartsuk a kezünket, nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, ezért megpróbáltam a helyzeten a gumis illesztékek cserélgetésével segíteni.

Mivel gyárilag jár három szett, amiből az egyik a teljes fülhallgató fejét takarja, de egy kis szilikon fület is kapott, így segítve a töltőből való kiemelést. A másik kettő a hagyományos kör alakú illeszték, egyik kisebb, míg a másik nagyobb. Mivel a kisebbel még rosszabb volt a helyzet, feltettem a nagyobbat, amivel valóban értem el javulást, de még mindig nem tömítette kellően a fület. Ezért leemeltem a Xiaomi Youth Edition illesztékét, amit én már „bejárattam”, ezzel már majdnem jó volt, de azért itt is folyamatosan rajtam volt a para, hogy mikor esik le, és veszik el.

A tömítetlenséget iszonyatos hangerejével próbálja ellensúlyozni, ami annyira brutális, hogy simán túlordította a konstans háttérzajként funkcionáló, 30 éves pesti Ikarusz buszokat. Helyenként komolyan féltem a halláskárosodástól, ezért inkább visszavettem a teljesítményből, de szerintem ez a leghangosabb füles, amit életemben próbáltam.

A headset rész nálam elég csúnyán leszerepelt. Az egyik rendkívül idegesítő tulajdonsága valószínűleg egy Andorid bugra vezethető vissza, még pedig az, hogy a telefonok közelségérzékelője valahogy nem az igazi, így a fülünkkel elég sokszor aktiválunk olyan funkciókat is, amiket nem akarunk. Én valószínűleg egy igazi tudatalatti fül nindzsa lehetek, mert nagyjából a létező összes lehetőséget végigzongoráztam beszéd közben, amit nem akartam.

Ebből az egyik a hangforrások közti váltogatás, nem egyszer volt olyan, hogy a telefon hangszóróját átkapcsoltam a Bluetooth-os eszközre, vagy a külső hangszóróra, mindezt beszélgetés közben, tehát akinek hirtelen elhallgat a telefonja, az gondoljon arra, hogy a táskájában pihenő headset lett a nyerő. Ez nem lenne baj, ha a közelségérzékelő megfelelő lenne, és nem váltogatna, de így azt javaslom, hogy aki leveszi a füléről a Dacom TWS-t, az egyben bontsa le a kapcsolatot is.

A kellemetlen élményeknek persze nem ez az oka, hanem a rossz hangminőség. Mi tökéletesen hallunk minden hívót, a hangjuk tiszta, ők viszont minket nem, ezt a megnövekedett „nem értem” és „halló” szavak igen gyakori ismétlődéséből lehet leszűrni. Különösen igaz ez az idősebb generációra, akik az átlagnál rosszabbul hallanak, velük helyenként eléggé akadozott a beszélgetés. Ennek az oka szerintem az, hogy amíg vezetékes eszközök esetében sokszor a nyak tájékra esik a mikrofon, itt a fülünk alá, így a fejünk takarja az headsetet, így blokkolva a hangok útját. Elvileg van DSP zajcsökkentő eljárás, de én ebből nem sokat vettem észre.


A másik, tipikusan használat közben jelentkező probléma a vezeték nélküli kialakításból fakad. Az, hogy valami Bluetooth-on kommunikál, nem kell, hogy azt jelentse, hogy egy centi vezeték sem tartozik hozzá. Lehetne például egy „pót madzag”, ami a két oldalt a tarkónknál összeköti. Így nem kellene a boltban kivenni a fülünkből és a kezünkben szorongatni, miközben megvesszük a sajtos kiflinket, csak egyszerűen lelógatnánk a mellkasunkra, ahogy azt a hagyományos vezetékes fülesekkel is tesszük.

Összegzés

Ha összességében nézem a Dacom GF7 TWS-t, akkor azt mondanám rá, hogy ez egy nagyon jó termék, néhány bosszantó hibával. Ha viszont az árat állítom fókuszpontba, akkor a headset funkciók terén többet vártam volna egy nettó 17.000 forintba kerülő kütyütől. Szerintem a hibát ott követte el a gyártó, hogy megpróbált nagyon modern és trendi lenni, illetve ötvözni a headsetek és a fülhallgatók minden tulajdonságát, és ennyi minden már nem lehet tökéletes.

Alapvetően jól szól a füles, de ezt ellentételezi, hogy nem tömít eléggé, így a hangzás nem elég bensőséges, viszont a beépített hangprofiloknak köszönhetően azért ezen tudunk javítani. A hangminősége remek, csak éppen headset módban minket nem hallanak jól a beszélgető partnerek. A rengeteg vezérelhető funkció, és a hozzá adott töltő viszont zseniális, és a hasonló Apple fülesnél így is sokkal olcsóbb.

Így ez most egy erős négyes lett, ami pusztán annyit jelent, hogy van egy nagyon jó alap, aminek néhány hibáját el kell viselnünk. Aki erre nem képes, és hajlandó gyakorlatilag az összes plusz funkciót feladni, annak zenehallgatásra azért tudok másik terméket is ajánlani. Ilyenek a Xiaomi In-Ear modelljei, amelyek az árukhoz képest megdöbbentően jól szólnak, és harmadennyibe kerülnek, mint a Dacom GF7. Igaz azokhoz nincsen egy ilyen remek töltő, beépített EQ és még sok minden más, amit mind fel kell áldoznunk.

 

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Üzemidőről van valami infód?
    Készenlétben? Zenehallgatással?
    Saccra 1-2 óránál többet nem bírhat de cáfoljon meg valaki. 🙂
    Köszönöm!

     
    • Szia,
      az egyik tesztnap alkalmával órákon keresztül használtam és már előtte sem volt maximumra töltve, tehát elég sokáig bírja. Aztán hazafele betettem a tartójába és nagyjából 45 perc múlva újra tudtam zenét hallgatni róla (bár ilyenkor azért nem tölt fel teljesen). Szerintem 6-7 órát simán elmegy.

       

Hozzászólás